Cikkek, jótanácsok

Az elmúlt hónapokban több európai országban megszaporodott a szamárköhögéssel küzdő betegek száma. Ezt tapasztalják a szomszédos Csehországban, Horvátországban, de Dániában és Belgiumban is. A korábbinál jóval több esetet jelentettek nálunk is, a tavalyi év dupláját. Most az a helyzet Szlovákiában, hogy a szamárköhögés minden megyében terjed, minden korosztályt érint, és a legveszélyeztetettebbek az egy év alatti csecsemők és az immungyengeséggel küzdők.  

A gyermek születésével egyben család is születik. Az újszülött érkezése mindig nagy izgalommal jár, új élethelyzet teli új kihívásokkal. Az édesanya és az édesapa sok feladatot ösztönösen lát el a csecsemő körül, egy kis iránymutatás, néhány ápolási jótanács azonban talán minden fiatal családnak jól jöhet.

A rendelőbe cserfes óvodáskorú kislány érkezik. Ránézek az édesanyára, kérdezném, hogy miben segíthetek. A kislány viszont megelőz, kezecskéit csípőjére csapva határozottan így szól: hát, piros lett az arcom és pöttyök vannak rajtam, szerintem én is elkaptam ezt a „pillangóbetegséget”! Jót derülök a jeleneten és magamban elgondolkodom, mi dolgom van még nekem a kis beteggel, hiszen a diagnózis felállítva!

Sok szülő legalább egyszer az életében átéli, hogy kisgyermeke minden előjel nélkül az éjszaka közepén éles hangú, ugatós köhögéssel fúj ébresztőt. A krupp a gége és a légcső gyulladása, amelynek ijesztő tünetei elsősorban csecsemőknél és kisgyermekeknél alakulnak ki. A gyermekek mintegy 13 százaléka életében legalább egyszer szenved kruppban. Nagyobb gyerekeknél és felnőtteknél is jelentkezhet ez a betegség, de a légcső szélesebb és a gége nagyobb mérete miatt a jellegzetes tünetek náluk sokkal kevésbé észlelhetők.

Gyermekkorban a lázas betegségek igen gyakoriak. A szülő minden ilyen helyzetet szorongással él meg. Ez érthető. Az egészségügyis gondolatban csak legyint, a legtöbb esetben az ok banális vírusfertőzés, meggyógyul a gyerek magától is. A meningococcus okozta agyhártyagyulladás gyanújára azonban a szakember is felkapja a fejét. Ez azon kevés betegségek egyike, amikor az orvos is aggódik.

Mindenki hisz valamiben. Hinni jó. Szükségünk van a kapaszkodókra. Ilyen az ember természete, így lettünk megteremtve. Könnyen elhiszünk valamit, amit a szeretett ember mond, akiben bízunk. Igaznak vélhetjük azt, amit elég sokan állítanak. Megveszünk, használunk valamit, mert „mindenki” így csinálja. Talán nem tévedek, ha azt állítom, a leghiszékenyebb ember mind közül a gyermeke egészségéért aggódó szülő. Az üzleti világ ezt arcátlanul ki is használja.

Az ókorban és a középkorban népszerű skarlát kelmét a kermesztetűből készült színezékkel festették. A skarlát eredetileg nem színt, hanem bármilyen élénk színű drága ruházatot jelentett, csak később kapcsolódott össze a ragyogó vörössel. Századokon át igen drága volt, csak uralkodók hordhatták. Később már könnyebb volt előállítani, és például a brit hadsereg tisztjeinek kabátját is a rovarból származó színezékkel festették. Egy 15. századi pápai rendelet óta a kardinálisok ruhája is ilyen színű. De mi a helyzet, ha a gyermekünk torka skarlátvörös?

Itt az ősz. Ha az év többi szakában nem is, ilyenkor mindannyiunkban felmerül a gondolat: meg kellene erősíteni gyermekünk immunrendszerét! Az iskola, óvoda megkezdésével természetes módon megszaporodnak a betegségek. A náthát okozó vírusok megkezdik vándorlásukat egyik kicsi gazdáról a másikra. Köztünk ólálkodik a Covid is, és mint minden évben, most is elkerülhetetlen lesz az influenzajárvány.

A tehetetlenség érzése a legnehezebb. A csecsemőkori kólika esetében is. Szülés után, a kimerült édesanya nagyon nehezen viseli el, ha kisbabája sír. Nem éhes, nincs melege, nem fázik, pelenka kicserélve, mégis sír! Ez a kólika? Ha igen, mit tehetünk ebben az emberpróbáló helyzetben?

Egy alkalommal óvodás korú kislány jött vizsgálatra a rendelőbe. Anyukájával részletesen megbeszéltük, hányszor hányt és mennyi hasmenése volt a gyermeknek amióta beteg. Majd együttérző hangon a kislány felé fordultam és megkérdeztem: „Hányingered van?” Erre ő röviden elgondolkodott, majd bájos őszinteséggel így válaszolt: „Három”. Azóta tudom, hogy a hányinger számokban is mérhető. Annyi bizonyos, hogy ebből a kellemetlen állapotból egy is sok, főleg, ha hányás és hasmenés is tarkítja a helyzetet.

Gyakran hangzik el ez a kérdés. Ha az ember lányának tanácsra van szüksége mindig akad egy barátnő, szomszédasszony, anyuka, anyós vagy nagynéni, aki kérve, kéretlenül „csípőből” mondja meg a tutit. A szoptatás hasonlít kicsit a focihoz – minden szemlélő tudja, hogyan kellene csinálni. Az elhamarkodott tanácsok mögött természetesen ott a jó szándék, de előfordul, hogy kevés hiteles információt tartalmaznak. Induljunk hát sétára a szoptatás világában, álljunk meg néhány tudományosan alátámasztott ismeretnél és várjuk így a Szoptatás Világhetét, amelyet 1992 óta minden év augusztus 1. és 7. között tartanak!

Itt a nyár és ezzel együtt a kirándulások, táborozások időszaka. A szabadban töltött idő növeli a kullanccsal való találkozás esélyét. A kullancsok nemcsak az erdőben, hanem a városi parkokban, játszótereken is jelen vannak. Mit tegyünk, ha megcsíp? Mászik vagy pottyan? Be kell kenni vagy nem? Tekerjük vagy húzzuk? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Az üzletek polcai roskadoznak a „speciális” bébiételektől. Mindez azt sugallhatja a gondos szülőnek, hogy a kész babaétel a helyes választás. Rendkívül divatosak, de egyben megtévesztők a bébiételt gyártó cégek hozzátáplálási táblázatai is. Ezek minden tudományos alapot nélkülöznek, reklámanyagnak viszont kiválóak. De akkor mégis mit, hogyan és mikor adjunk a csecsemőnek?

A bárányhimlőparti annyit jelent, hogy egy aktuálisan bárányhimlős gyermekhez egészségeseket visznek, hogy azok is elkapják a bárányhimlőt. Sokan azt gondolják, hogy ez helyes lépés. Még ma is él a tévhit, miszerint jobb, ha gyermekünk minél hamarabb átesik ezen a betegségen. Kétségtelen, hogy gyermekkorban kevesebb a szövődményes lefolyás. A 21. században azonban felesleges és kockázatos elszenvedni ezt a közel sem veszélytelen betegséget.

A láz gyermekkorban igen gyakori jelenség. A szülők egy része pánikszerűen reagál, ha gyermeke belázasodik, pedig lázat csillapítani már nem kötelező, csak lehet. A lázfóbia oka talán abban keresendő, hogy hiányoznak a lázzal kapcsolatos alapvető ismereteink.

Az elmúlt hetekben ismételten címlapokra került a hír, hogy felbukkant Pozsonyban a kanyaró. A betegséget az év eleje óta legalább három kisgyermek kapta el. Egy közülük külföldön, ketten idehaza fertőződtek meg. Nálunk 1969-től kapnak kötelezően védőoltást kanyaró ellen a gyermekek, ennek köszönhetően alakult ki a nyájimmunitás. Ez azt jelenti, hogy az oltottak csoportja védi az oltásban még nem részesült kisgyermekeket, illetve azokat, akik más betegség, vagy immungyengeség miatt nem lehetnek oltva. A nyájimmunitás eléréséhez 95 % feletti oltottság szükséges, ilyen esetben járvány nem alakulhat ki. Ez a kedvező helyzet Szlovákiában biztosított volt.